Nos eljött az új év, sőt már pár hét el is telt belőle. Némi számvetés után, reménykedem, hogy azért jól alakul ez az évem. A tavalyi kissé katasztrofális lett magánéletileg, és szakmailag sem igazán jött össze semmi. De hát arról szól az élet, hogy mindenért meg kell küzdeni. A Herceget elraktam, helyette bejött a képbe Szívecske. Istenem még egy ilyen férfit. Jóképű, okos, intelligens, művelt, hetero és nem foglalt. Mostanáig. Tudom nem vagyok egy Matyó hímzés, de azért észrevett és azóta is jól elcikizgetjük egymást, de közben mégsem velem kavar. Na ja, lelki támasznak jó vagyk,mmeg hogy megbeszéljük az aktuális gondjait. Pedig nyáron még másképp tűnt, akkor még mertem hinni benne, hogy egy ilyen nő mint én ébreszthet valami érzelmet és vágyat egy olyan pasiban mint ő. De legyünk reálisak, az eszem, a humorom, az intelligenciám és a műveltségem kellene, csak egy csontváz testben. Én marha meg totál belezuhantam, még azt is elhittem, hogy neki mindegy egy nő kinézete. Ez lehet, hogy igaz, akkor viszont túl kényelmes, vagy túlságosan fél. De miért tőlem, miért nem attól a másiktól. Eddig is tudtam, hogy bepasizni kb 10% esélyem van -5% a gyerek, de mostmár egyre inkább kezdek megbarátkozni a cölibátus gondolatával. Pedig hát az a három betűs szó nagyon kellemes és jó dolog.
De most tényleg lyen nehéz elfoadni engem, aki a szívemet, lelkemet kiteszem mindenkiért, de sajnos ugyan ezt nem kapom vissza. Vagy tényleg csak az a gond, hogy én megértem a pasasokat a legtöbb nővel ellentétben. Én tudom,hogy a pasik mindent ésszel gondolnak végig, még a szerelmet is, míg a nők érzelmi alapon közelítik meg a kérdést és döntenek. De mennyire befolyásol egy pasast az esze, amikor kényelmi szempontok alapján dönt két nő közül? És miért nem én vagyok a kényelmesebb és praktikusabb megoldás? A válaszra remélem csak pár hetet és nem hónapokat kell várnom, és remélem meggondolja magát és kockáztat, mert én biztos vagyok benne, hogy jól éreznénk magunkat együtt.